2. Kinek kell ellenség, ha van testvéred

Julie házában hangzavar fogadott, és temérdek sok pizzás doboz. Julienak nem csak a haja volt vörös, hanem már az egész arca.

- Halkabban, srácok! Bill ne kínozd az öcséd! - kiáltotta el magát harsányan. - Morgan megtennéd, hogy leteszed a könyved és segítenél?! 

- Harry Pottert olvasok, bűn lenne letenni - nyavalygott a kis vöröske. Julie fáradtan felsóhajtva intett, hogy kövesen őt az udvarba. 

Hangosan kifújta a levegőt, és meredten nézett maga elé. - Imádom őket, de néha elmennék valahova - motyogta. - Mesélj milyen volt az első munka napod? 

Így hát elmeséltem neki az első munka napomat és a hárpiát.

- Sara nem hívhatod így! Itt lakik az utcában. Tudod nem rég vált el. A neve Nóra Salvatore és szemet vetett Cameron Lexre. 

Felnevettem, mire Julie megrovóan rám nézett, majd hangos veszekedés ütötte meg a fejünket, mire felsóhajtott. 

- Ideje haza mennem - szólaltam meg. - Öröm volt beszélni veled - mosolyogtam. 

- Holnap is jöhetnél - reménykedő arca láttán csak bólintottam, aztán haza sétáltam, hogy elmerüljek a meleg puha ágyamba. 

Szakadó eső és hangos kopogásra ébredtem. Valaki dörömbölt az ajtómon, ez eddig világos volt számomra, kótyagosan somfordáltam ki az ajtóhoz. 

Kitárva eső cseppek és hideg szél söpörtbe az lakásba, Babs a húgom állt az ajtóban bőrig ázva.
- Hali - köszönt bele túrva csöpögős hajába, erősen szorítva az ujjaival a bőröndje fogantyúját.
- Mit keresel itt? - kérdeztem a hangomra találva, és körbe néztem, hátha nem jött vele az anyánk. Jólesően felsóhajtottam mikor nem láttam kilétét, Mrs. Ridegnek.
- Hát elköltöztem anyától, vagyis nálad akarom meghúzni magam, ha lehet - motyogta félve. - Beengedsz? Bőrig áztam.
Felsóhajtottam. - Oké, persze. A vendégszobában lecuccolhatsz.
Babs vigyorogva trappolt be, majd megállt a nappali közepén, az edzős zsákomat fixírozva.
- Hova készülsz? - érdeklődött.
- Reggeli kávém után edzeni, fitten akarom magam tartani, és megakarok ismerkedni pár emberrel.
- Veled tartok! Jó buli lesz - rikkantotta boldogan, mire le beszélhettem volna, Babs felrohant a lépcsőn, majd írtó gyors sebességgel átöltözött. - Indulhatunk - ütötte össze a tenyerét.  A hajából most is csöpögött a víz, de ezt őt nem zavarta. Hangosan nagy levegőt vettem, és elindultam felfelé, hogy valami emberi külsőt faragjak magamból.

Az edző teremben rengetegen voltak. Első utam a bokszzsákokhoz vezetett, ahová Babs is követett.
- Tudod, nem is annyira rossz ez a porfészek - kezdte a maga stílusában. Csak forgattam a szemem, mikor a város előnyeit kezdte el mondani, hogy ebben a kis faluban mennyire nehéz nekem, mivel mindenhova autóval kell eljárnom, vagy busszal. A városban könnyen elérhető minden, és nem kell egy kilométert sem utazni.
Az első zsákhoz lépve elkezdtem püfölni, mikor meghallottam Babs-t flörtölni, vagy, amit ő annak nevez.
Nem járhatott nagy sikerrel, mert a srác fejét rázva eloldalgott. Mire Babs bemutatott neki.
- Babs, én fogok itt lakni, nem te! Miért nem tudod meghúzni magad?!
- Mert én nem vagyok sznob, mint ezek! Néz már körül, te nem vagy ide való!
- Mi sznobok?! - tette fel a kérdést egy tetovált lány, fekete haját idegesen birizgálta. - Hé, srácok! megszólalt a városi picsa! - nevetett röfögve. Kezdtem kínosan érezni magam, jobbnak láttam, ha elhúzom Babs-t inkább a futógépekhez.
- Városi picsaaa! Te beszélsz szopós galuska fejű! - Babs felháborodva indult meg a nő irányába, és szó szerint behúzott neki.

****

Tegnapi incidens követően jobbnak láttam, ha új konditerem után nézzek. Babs ki lett tiltva a helyről, mire csak nevetett lila szemekkel.

Babs, mindig ilyen volt. De legalább szereztem új ismeretséget, és persze másnap ellenséget is. 

Van, úgy, hogy az ember nem kedveli meg a másikat. 

Reggel első utam a drink bárba vezetett. Ki a fene gondolta, hogy egy nyavalyás kávé 10$-ba kerül, és nem is finom. 

De ha pasit akarok magamnak, nem ülhettek mindig otthon. Lassan kortyolva az italomat leülök egy társasághoz és félig bekapcsolódok a beszélgetésükbe. 

- Tudjátok mi érdekelne engem? - tette fel az egyikük a kérdést. - Hogy honnan érkeznek a babák! A gólya, hogy bírja cipelni a babát!

- Te most hülye vagy, vagy csak megjátszod? - kérdeztem hirtelen, mire a csaj felkapta a fejét. 

- Kapd be, városi picsa!Igenis aggódok a gólyák gerince miatt! 

Na, jó én jónak láttam, ha elmegyek onnan, mert még a maradék agysejtjeim szörnyet halnak a végén ennyi butaság hallatán.  Juli erről nem számolt be, a kis sunyi.

- Hé, városi lány! - kiabált utánam egy ismerős hang, hirtelen megfordulva egyenesen lefejeltem magát Cameront. 

1. Új város, új gondok

Éreztétek már azt- az érzést, hogy fogjátok magatokat, és el húztok a fenébe új életet kezdeni?
Én Sara Montgomeri fogtam magam és neki vágtam életem legnagyobb kalandjának.
Az életem gyerek korom óta haladt le a lejtőn, alkoholista apa, egy pénzéhes anya, nem voltak igazán minta szülők, az én gyerek koromban az volt életem legjobb pillanata, mikor átmehettem legjobb barátnőmhöz Alyhez. Az ő szülei normálisak voltak, ahhoz képest, amit én eddig képzeltem. Apámék 20 év házasságuk után elváltak.
Babs a húgom, más néven Barbara anyával ment, én az apámat választottam, hiszen mindig is aggódtam érte, hogy mi lesz vele, ha egyedül lesz. Anyámnak nem tetszett a választásom, és az sem, ahogy elkezdtem élni az életemet, hiszen mindig is orvost akart faragni belőlem, de én inkább író lettem, vagyis egy koldus író, aki jobb híján bébiszetterkedésel és kutya sétáltatásokkal tartsa fent magát.
A húgom Babs más eset volt, ő örökös lázadó volt, és ő sem tanult tovább, főiskolából kirúgták viselkedéséért, meg a sok ivás és bulizás véget.
Szerintem inkább csak anyánk örökös erőlködése miatt voltak ezek a balhék.
Felsóhajtottam, ahogy az új házamnál megállítottam a kocsimat, még utoljára bele nézzek a visszapillantó tükörbe, egy hamvas szőke, sápadt szeplős, kék szemű nő nézett vissza rám. Nagy levegőt vettem.
Ahogy teltek az évek apámnak sem volt szüksége már rám, hiszen megtalálta az új feleségét, és már évek óta nem iszik.

Kipattanva a kocsiból, a bőröndömet rángattam ki a csomagtartóból, szitkozódva húztam magam után a bőröndömet a göröngyös úton, miközben kíváncsi emberek bámultak meg. 

Megtorpantam az ajtóban, és jólesően felsóhajtottam, én mindent újra kezdhettek.

********

Hogy a pokolba esne mindenki! 

Káromkodva nézzek körbe a lakásomban, egyben biztos voltam a földön fekszek, az ágyamról bizonyára a zajtól estem le. 

Szomszédom a kelekótya nő és a családja, máris hang zavarral vertek fel reggel. Morogva meredek a vekkeremre, amitől még dühösebb vagyok. 

5.30

- Isten hozott, Oasis Springsben! - nevetett, mint egy hiéna, mikor meglátta borzas lényemet, bizonyára azt hitte valami dögös maca költözött a szomszédjukba, akivel eltrécselhet, mivel a nő maga volt a vörös ciklon. A férjét elnézve és a gyerekeiket, tudom, hogy kikre is hasonlítanak eme négy csemete. - Ha bármi kellene itt lakunk a szomszédban, megtalálsz! - nevetve intett a gyerekeknek, mikor majdnem bele ütközött. 

Abba aki miatt feldobbant eddig jégbe fagyott szívem.

Hajnali felkeltésem után neki veselkedtem takarítani, mire mindennel végeztem indultam is meg az új munkahelyemre, egy színházban vállaltam el takarítást.
Őszi idő fogadott, hideg friss szél fújdogált narancssárga faleveleket táncoltatva a levegőbe.
A munkahelyemre érve fáradtan felsóhajtottam, az előadás után a székek ragadtak a kosztól, a padlón megannyi morzsák, és zacskók hevertek.
- Késtél! - dörrent rám egy víziló kinézetű nő. - Gondolom te vagy az új takarítónk! Takarítsd ki az öltözőmet, de tüstént! - jegyezte meg pökhendin.
- A nevem Sara.
- Kit érdekel, itt senki vagy! - mondta elsétálva büdös parfümös felhőt hagyva.
- Szia, te biztos az új lány vagy - érintett meg kedvesen egy szemüveges törékenynek tűnő lány. - Az én nevem Erzsébeth, de mindenki Belle-nek nevez. A színház főnöke most nem tud veled beszélni, mert sürgős dolga akadt, így most én vagyok a helyettese.
- Te is takarítasz? - érdeklődtem.Nevetve megrázta a fejét.
- Nem, én a zongorista vagyok. Látom megismerkedtél a dívánkkal, a neve Nóra, jobb ha elkerülöd - mondta, majd összecsapta a tenyerét. - De elég a beszédből, vár rád a munka, gyere körbe vezetlek - intet, hogy kövessem.
Sóhajtva fejemet lelógatva indultam meg utána, ennek a napnak úgy érzem nem lesz szép vége.