1. Új város, új gondok

Éreztétek már azt- az érzést, hogy fogjátok magatokat, és el húztok a fenébe új életet kezdeni?
Én Sara Montgomeri fogtam magam és neki vágtam életem legnagyobb kalandjának.
Az életem gyerek korom óta haladt le a lejtőn, alkoholista apa, egy pénzéhes anya, nem voltak igazán minta szülők, az én gyerek koromban az volt életem legjobb pillanata, mikor átmehettem legjobb barátnőmhöz Alyhez. Az ő szülei normálisak voltak, ahhoz képest, amit én eddig képzeltem. Apámék 20 év házasságuk után elváltak.
Babs a húgom, más néven Barbara anyával ment, én az apámat választottam, hiszen mindig is aggódtam érte, hogy mi lesz vele, ha egyedül lesz. Anyámnak nem tetszett a választásom, és az sem, ahogy elkezdtem élni az életemet, hiszen mindig is orvost akart faragni belőlem, de én inkább író lettem, vagyis egy koldus író, aki jobb híján bébiszetterkedésel és kutya sétáltatásokkal tartsa fent magát.
A húgom Babs más eset volt, ő örökös lázadó volt, és ő sem tanult tovább, főiskolából kirúgták viselkedéséért, meg a sok ivás és bulizás véget.
Szerintem inkább csak anyánk örökös erőlködése miatt voltak ezek a balhék.
Felsóhajtottam, ahogy az új házamnál megállítottam a kocsimat, még utoljára bele nézzek a visszapillantó tükörbe, egy hamvas szőke, sápadt szeplős, kék szemű nő nézett vissza rám. Nagy levegőt vettem.
Ahogy teltek az évek apámnak sem volt szüksége már rám, hiszen megtalálta az új feleségét, és már évek óta nem iszik.

Kipattanva a kocsiból, a bőröndömet rángattam ki a csomagtartóból, szitkozódva húztam magam után a bőröndömet a göröngyös úton, miközben kíváncsi emberek bámultak meg. 

Megtorpantam az ajtóban, és jólesően felsóhajtottam, én mindent újra kezdhettek.

********

Hogy a pokolba esne mindenki! 

Káromkodva nézzek körbe a lakásomban, egyben biztos voltam a földön fekszek, az ágyamról bizonyára a zajtól estem le. 

Szomszédom a kelekótya nő és a családja, máris hang zavarral vertek fel reggel. Morogva meredek a vekkeremre, amitől még dühösebb vagyok. 

5.30

- Isten hozott, Oasis Springsben! - nevetett, mint egy hiéna, mikor meglátta borzas lényemet, bizonyára azt hitte valami dögös maca költözött a szomszédjukba, akivel eltrécselhet, mivel a nő maga volt a vörös ciklon. A férjét elnézve és a gyerekeiket, tudom, hogy kikre is hasonlítanak eme négy csemete. - Ha bármi kellene itt lakunk a szomszédban, megtalálsz! - nevetve intett a gyerekeknek, mikor majdnem bele ütközött. 

Abba aki miatt feldobbant eddig jégbe fagyott szívem.

Hajnali felkeltésem után neki veselkedtem takarítani, mire mindennel végeztem indultam is meg az új munkahelyemre, egy színházban vállaltam el takarítást.
Őszi idő fogadott, hideg friss szél fújdogált narancssárga faleveleket táncoltatva a levegőbe.
A munkahelyemre érve fáradtan felsóhajtottam, az előadás után a székek ragadtak a kosztól, a padlón megannyi morzsák, és zacskók hevertek.
- Késtél! - dörrent rám egy víziló kinézetű nő. - Gondolom te vagy az új takarítónk! Takarítsd ki az öltözőmet, de tüstént! - jegyezte meg pökhendin.
- A nevem Sara.
- Kit érdekel, itt senki vagy! - mondta elsétálva büdös parfümös felhőt hagyva.
- Szia, te biztos az új lány vagy - érintett meg kedvesen egy szemüveges törékenynek tűnő lány. - Az én nevem Erzsébeth, de mindenki Belle-nek nevez. A színház főnöke most nem tud veled beszélni, mert sürgős dolga akadt, így most én vagyok a helyettese.
- Te is takarítasz? - érdeklődtem.Nevetve megrázta a fejét.
- Nem, én a zongorista vagyok. Látom megismerkedtél a dívánkkal, a neve Nóra, jobb ha elkerülöd - mondta, majd összecsapta a tenyerét. - De elég a beszédből, vár rád a munka, gyere körbe vezetlek - intet, hogy kövessem.
Sóhajtva fejemet lelógatva indultam meg utána, ennek a napnak úgy érzem nem lesz szép vége.